Jó reggelt Nektek! Fura módon jelentkezem, amit Ti nem láttok, de elárulom mindjárt, hogy hogyan is születik ez a mai blog. 

Már a buszon ülünk a csapattal és Miskolc felé tartunk a mai mérkőzésünkre. Örök hála a vezetőségnek, név szerint nem tudom kinek kell köszönni, de a mai túrára nagy buszt kaptunk, ami a ránk váró kilométereket nézve elég nagy öröm! Leginkább a lábaim örülnek és bizton állíthatom, hogy ezzel többen vannak így! 

Tehát már az autópályán vagyunk, még sosem írtam így blogot, de most hely, idő, technika is van és kicsi agyam is, ami tegnap este már nem volt, hogy nekiálljak írni. Az életkép: elől a két sofőr, mert ilyen távra, időre már kötelező. Következő sorban a két edzőnk, egyiküknek kicsit balra dől a feje, de nem horkol hangosan, a másik újságot olvas….vagy csak nézegeti a képeket…..hogy melyik tevékenységet ki végzi, azt rátok bízom, kis reggeli mosolyra biztos jó lesz!  Utána jön Cuki, aki alszik-zenét hallgat-telefonozik, mondjuk, hogy relaxál.  Következő sor, 31-32-es szék….ez lennék  én a kis laptopommal, engem követ Töszi, aki szintén  pihen-zenét hallgat és Juci, aki hasonlóan tölti a drága időt. Ennél hátrébb ugyan nem nagyon látok, egyedül Szmi feje búbja látszik az ülések között,ő nézelődik, de azt hiszem a többiek is a pihenést választották. Hiszen reggel van még! 

Ez a kis csapatunk, ahogy elhaladunk a 133-as kilométer”kőnél”. Ebéd út közben lesz és így nyugodtan, időben érkezhetünk az 5 órai mérkőzésre.

A diósgyőri lányokkal már hazai pályán megbirkóztunk és úgy gondolom, hogy ha az elején nem engedjük őket úgy „elfutni”, akkor szorosabb eredmény is születhetett volna. Ez lesz ma a cél és persze, valahol belül, titkon remélve, hogy van még bennünk olyan meglepetés, mint a PEAC ellen! Nagyon jó felépítésű, jó játékosokból álló csapat a mai ellenfelünk, ez nem is kérdés! Kicsit ugyan úgy éreztem a zalaegerszegi meccsen, hogy néhány játékos elég lekezelő volt tőlük és ez nem volt túl szimpatikus. A „nagyságot” is kell tudni „viselni”! Elnézést, hogy ezt írom, de……..ez most egy ilyen délelőtt.

Természetesen nem kérdőjelezem meg az ellenfél tudását, hisz idén már többször bizonyították, hogy igazán jó teljesítményre képesek! A mi feladatunk az lesz, hogy minél nagyobb ellenállásba ütközzenek és az, hogy saját támadásunk-védkezésünk tudjuk gyakorolni, ezzel remélhetőleg egy-egy szakaszra borsot tudunk törni a borsodiak orra alá! 

Úgy gondolom a hetünk elég fizikális volt, sokat futottunk, de ebből sokat 4-4 és 5-5 játékban, ami remélhetőleg segített jól felkészülni erre a mérkőzésre! Mindenki egészséges, ami persze nem jelenti azt, hogy tipp-topp…..egy kis ez, egy kis az……de harcra készen!  Szandi is egyre több feladatba beáll, de még nem vesz részt az egész edzésen, de Ő is alakul szépen-lassan, hamarosan talán újra játékba tud állni!

Ezek a hírek és lassan zárom is soraim. Pár dologról még azért egy-egy gondolat.  Először is boldog névnapot kívánok edzőnknek, hisz tegnap volt Tamás nap! Másodszor is hatalmas GRATULA a Fiúknak, a körmendi győzelemhez! Harmadszor pedig sok sikert Virág csapatának, akikhez egyre többet járok én is edzésre és akik vasárnap lépnek pályára! Természetesen a Fiúknak is sok sikert mára, a hazai meccsükhöz! És végül, de nem utolsó sorban boldog Nőnapot minden kedves Hölgy társamnak!

Szép napsütéses szombatot mindenkinek! Szurkoljatok Nekünk! Hajrá, Zalaegerszeg!