Őszintén bevallom, hogy gondolkoztam rajta, hogy írjak e ma blogot, vagy csak egy verset linkeljek be ide…….nem tudtam eldönteni, így mindkettőt megteszem……ki hogyan szeretné, olvassa! J

Ma este, hazai pályán lépünk parkettre, hogy visszahozzuk a párharcot egálra és így a győzelemmel kiharcoljuk a harmadik meccset és az esélyt, hogy az ötödik helyért csatázhassunk! Nagyon nehéz meccs előtt állunk, de nincsen kérdés, hiszen csak a győzelem lehet a cél!

A szerdai mérkőzésen az első félidőben ismét mi vezettünk, ahogy ez idén már többször előfordult a tolnai csapat ellen, de a meccs végére sajnos alulmaradtunk. A két félidőben nem ugyanaz a csapat voltunk és bár a második félidőben is küzdöttünk, harcoltunk, hogy meglegyen az áhított győzelem, a más arculatunk erre nem volt elég.

A mai napra a legjobb csapatjátékunkat és védekezésünket kell elővenni, hiszen ez ellen a Szekszárd ellen csak így gőzhetünk! A két csapat nagyon hasonló erőkből áll és ahogy az első meccs előtt szó volt róla, játékunk is hasonló. Egymás hibáiból tudunk elérni pontokat és aki kicsivel kevesebbet hibázott, az nyert. Ezt a mutatót kell ma megfordítanunk és hazai pályán megszerezni a győzelmet!

…..és a vers:

„Bolond, ki földre rogyván      fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként      mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul,      mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok,      maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem?      még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony      s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor,      mert ott az otthonok
fölött régóta már csak      a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal,      eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhos      a honni éjszaka.
Ó, hogyha hinni tudnám:      nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még,      s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor      a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne,      míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna      az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök      ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén      a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan      a lassú délelőtt, -
de hisz lehet talán még!      a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom,      kiálts rám! s fölkelek!”

Várunk nagy szeretettel Tieteket ma a csarnokba, hogy együtt harcoljuk ki a győzelmet! Hajrá, Volán! Hajrá, Csajok!