A pénteki győzelmünk eredményeként, ma újra pályára léphetünk a Kupa hétvégén! Hatalmas örömmel tölt el, hogy ezeket a sorokat írhatom, hiszen ez azt jelenti, hogy az első akadályt szerencsésen megugrottuk és ezzel a vágyunk, hogy ne kelljen hazautaznunk egy mérkőzés után,  az teljesült! 

A tegnapi meccs úgy gondolom, hogy részben a szerdai mérkőzésünk eredménye, talán mi tudtunk jobban kijönni ebből a rövidke, egy napos szünetből.Nem játszottunk közel sem hibátlanul(kiemelve magamat),de nagyot melóztunk és már a meccs elején megmutattuk a ceglédieknek, hogy mi diktáljuk a tempót és ők talán kicsit le is mondtak a győzelemről.Annyit szeretnék leírni, hogy minden tiszteletem az ellenfél centeréé, Daliborka Vilipic-é! Ritka az az alázat, ami ilyen tudással, eredményekkel társul és ilyen szerényen "viseli" valaki!

A lényeg, hogy a győzelem a mienk lett és mehetünk tovább a megcélzott úton.A mai napon a soproni lányokkal szemben kell helytállnunk! Természetesen nem megyünk feltett kézzel a pályára, neki(k) futunk és egy Magyar Kupa elődöntőhöz méltó meccset igyekszünk játszani!

Jó itt lenni ezen a hétvégén, ahol kis kosaras családunk összegyűlik! Személy szerint nekem mindig mosolyog a szívem, mikor soproni szurkolók kiabálnak be, hogy "bravó, Zsófi"(ma biztos nem ígylesz....haha),aztán a túloldalon egy PEAC-os szurkoló kislány tapsol a kosarunk után, a meccs után miskolci kedves imserőseim pacsiznak és kifele menet egy PINKK szurkolóval futok össze, aki kérdi, hogy emlékszem e, mikor együtt szilvesztreztünk?! Hát hogy a fenébe ne emlékeznék.....minden pillanatra, ahogy erre a hétvégére is fogok!!!

No akkor jó szurkolást otthon a Fiúk meccsére, aztán jöhetnek felénk a felhalmozott energiák! Hajrá, Zalaegerszeg!