Megkésve bár, de törve nem……itt vagyok és írok pár sort! Sajnos a tegnapi estében internetes problémákkal küzdöttem és így egyéb dolgaim elhúzódtak és nem tudtam nekiállni, írni. Ma meg még egy órát is elraboltak az életünkből, így hát most, itt a buszon pötyögök.

Életkép…..fél 12-kor indultunk, így mindenki kénytelen volt az ebédjét a buszra elhozni, így végülis mondhatjuk azt is, hogy közös, csapatebéd volt.  A korai indulásunk oka, hogy junior csapatunk is velünk utazik és a felnőtt meccs előtt még ők is játszanak egyet! A régi szép időket idézi ez, amikor még minden meccsre így utaztunk.

Legutóbb a Magyar Kupa alatt jelentkeztem, ami már egy hete volt. 7 napja ilyenkor épp indulni észültünk lassan a székesfehérvári csarnokba, hogy lejátsszuk a bronz meccset. Nagy nap volt ez kis csapatunk életében és szerencsére sikerült is valóra váltanunk a hozzá fűzött álmainkat! Az idei Magyar Kupa 3. helyét Mi szereztük meg!  Nagyon szép eredmény, nagyon jó élmény! Ahogy az egész 3 nap, amit ott töltöttünk Fehérváron! Ezeknek a több napos eseményeknek, mint ahogy már írtam korábban, mindig más „feelingjük” van! 8 csapat, szurkolók, kosaras családunk apraja, nagyja!

Nekem külön élmény volt, hogy két külön díjat is kaptam, amivel semmiféleképpen nem dicsekedni szeretnék, csak megköszönni a csapatomnak, hogy ehhez hozzásegített és mindenkinek, aki ott (vagy máshol) szurkolt nekem! Innen is kiemelném a Nagyszüleimet,  akik a 3 napból, 2-őn részt vettek és tuti ők izgultak legjobban a csarnokban! Kívánok mindenkinek ilyen élményt!

Vasárnap este a bronzmeccs után, még Székesfehérváron összeült a csapat vacsorára, egy koccintásra. Majd a hazafele úton folytatódott az ünneplés. Ezalatt egy kedves Barátommal „beszélgettem” telefonon, aki gratulált nekem a díjamhoz. Elmondtam neki is, amit mindenkinek, hogy tudom vannak nálam jobbak, de azt mondta, hogy ne törődjek vele hanem vegyem tudomásul, hogy megérdemlem és ez egy bizonyság, hogy a munka meghozza gyümölcsét és nem csak a külföldiekkel kell elfoglalva lenni, mert utálja Ő is, hogy Mi, magyarok el vagyunk felejtve! Teljesen egyet értek és ezt válaszoltam neki és most üzenem mindenki másnak is!!! „Akkor ezt ajánlom minden 30-as magyarnak, akinek jelent valamit, hogy a magyar bajnokságban játszhat és a szíve dobban, amikor megszólal a Magyar Himnusz, van egy csapata, akiért mindent megtesz és tudja még mi az alázat és a játék igazi szeretete!”

Én sajnos a Magyar Kupa óta nem tudtam edzeni, de természetesen kis Csapatunk halad tovább az úton. Pár nap pihenő után  újra a „Sporiban” voltunk és megkezdődött a felkészülés a hétvégi meccsre. Azaz a mai összecsapásra, amikor is Komlóra utazunk, hogy az idei bajnokságban előszörr találkozzunk a PINKK csapatával. Egy nagyon jó felépítésű csapatról van szó, egál meccset játszottak a most már MK győztes PEAC-cal…….mondjuk mi meg is vertük őket…. Ez persze csak a poén része, de semmiféleképpen nem szabad feltett kézzel pályára mennünk! Az „oddsok” ma lehet nem mellettünk szólnak, de volt már ilyen és lesz is! Biztos nagyon kemény összecsapás lesz, de bízom a lányokban és amit tudok az oldalvonalról segítek nekik!

Ma tehát kosárdélután Komlón és rangadó Zalaegerszegen!A Fiúk a Körmend csapatát fogadják! Szurkoljunk együtt, minden zalaegerszeginek! Hajrá, Csajok! Hajrá, Srácok!