A mai nappal elkezdődik a szezonunk következő szakasza, ami egy teljesen más időszak lesz, mint az eddigi. A következő ellenfeleink nagyobb erőt képviselnek, ők eddig egymás ellen és a Szlovák bajnokság felsőházával csatáztak.

Mai ellenfelünk a DVTK, ahol több régi ismerős is van. Kicsi és Timi látogat ma hozzánk a piros-fehérek csapatával. Rajtuk kívül több játékost is ismerünk még a miskolci gárdából, akik már tavaly is ott játszottak, de több teljesen új játékos is van náluk.

A diósgyőri csapatnál is volt egy edzőcsere az év folyamán, jelenleg egy spanyol szakember vezeti őket, ahogy a „mi” fiainkat is. Ez biztos némi változást jelent a csapatnál, de már egy ideje együtt dolgoznak és úgy gondolom a csapat amúgy is jó erőt képvisel, egy jó szerkezetű csapat, már év eleje óta.

A hét közben lejátszott mérkőzés után nem állt meg természetesen a munka, de sajnos létszámunk megint 10 alá csökkent és így visszaálltunk a régi „rendhez”. Sajnos Sanja térdével még nem tudni pontosan, hogy mi van, de egy időre biztos nem tud velünk együtt készülni. Balogh Julcsi tanulmányai miatt hazaköltözött egy időre a fővárosba és Csilla sem lesz itt velünk a mai meccsen, a kispadon.

Kis csapatunk élete viszont nem áll meg! Megyünk tovább és igyekszünk a legjobbat kihozni a helyzetünkből! Hogy ne csak az edzések és meccsek legyenek a programunkban, csütörtökön ismét ellátogattunk az egyik zalaegerszegi iskolába, egy tornaórára. A Landorhegyi iskolába mentünk, ahol közel 50 gyerkőcnek tarthattunk egy órát. Hatan voltunk ott a csapatból és mindenkire jutott legalább hét gyerek, akivel tudtunk foglalkozni. Alsós kis csemetékről van szó, így az alapoknál kezdtük. Fogócskával melegítettünk, majd csoportokra bontva gyakoroltuk velük az alapokat. A labdavezetés, ziccer dobás, passzolás. Versenyekben mérhették össze frissen szerzett tudásukat. Őszintén mondhatom, hogy nagyon ügyesek és lelkesek voltak a kis lurkók!

Nagyon jó volt látni, hogy a rész-„sikertelenség” ellenére, mikor még a gyűrűig is alig tudtak eldobni a kisebbek, akkor is menetek a labdáért, passzoltak és álltak a sor végére, hogy a következő körben még jobban koncentrálva hátha menni fog! Felbecsülhetetlen képeket láttam, ahogy a gyerekek koncentráltak és magukban mondva lépték ki a ziccert……bal-jobb-bal-dobás!  Természetesen volt pár igazi „mókamiki”, rosszcsont, pár csendes, visszafogott gyerek, de a végére csapattá kovácsolódtak a versenyekre és egymást bíztatva próbáltak minél több kosarat értékesíteni.

Azt hiszem, ezek azok a pillanatok, amiért érdemes csinálni a kosárlabdát, elmenni gyerekekhez és talán Velük is megszerettetni ezt a sportot! Hihetetlen kitartással és lelkesedéssel tudnak ezek a kisgyerekek hozzáállni a sporthoz, még akkor is amikor sikertelenségek érik őket, csak ránéznek az emberre egy kis biztatásért és már mennek is tovább! Szerintem ők a kis mini hasonmásaink!

Remélem, ma minél többen jönnek ki a meccsünkre és szurkolnak nekünk! Nehéz meccs előtt állunk, kemény ellenfél ellen. Egy két plusz ember a lelátón biztos sokat segíthet! 

Ma este 17:30-kor tehát találkozzunk a Sportcsarnokba és játsszunk egy jót, együtt! Hajrá, Csajok!