Eljött a január 20., egy újabb péntek. Pontosan nem tudom miért vált ez idén „szokássá”, hogy pénteken játsszuk a meccseinket, de akár mondhatnánk azt is, hogy eddig bevált! :) Természetesen ebből messze menő következtetéseket nem vonunk le és nem is szabad!
Úgy gondolom egy nagyon várt mérkőzés következik a sorban és talán szurkolók, csapatok, edzők, vezetők, helyi médiák is egyaránt izgalommal töltötték az elmúlt napokat. Ahogy kedves edzőnktől hallottam, nem kell túlmisztifikálni ezt az összecsapást sem, hiszen ez is egy kosárlabda meccs, két csapattal, két palánkkal, egy labdával és még pár megszokott részlettel. Ámde abban biztos vagyok, hogy valamilyen szinten mégis mindenki úgy tekint a pénteki mérkőzésre, mint rangadóra. Lehet mérlegelni a két csapat egymás elleni eredményeit, hazai-idegenbeli, idei- tavalyi, de mindezek csak számok, hiszen a labda gömbölyű :)
Kicsi a világ szokták mondani és milyen igaz. Gondolkoztam, hogy mit is írhatnék ebben a blogban és azon járt az agyam, hogy ki, kit, honnan, hogyan ismer a mi kis kosaras világunkban és ezen belül ebben a két csapatban?! A helyes válasz: mindenki, mindenkit! :) Természetesen ez csak nagy vonalakban igaz, de azért vannak erősebben kötődő szálak. Amikor a héten a ZTE Magyar Kupa meccsére mentem és meccs előtt láttam, hogy Bencze Tamás, Gáll Tamás, Braniszlav Dzunic állnak a pálya szélén és jókedvűen beszélgetnek, akkor is eszembe jutott ez már. Az ilyen szálakra gondolok! Természetesen biztos vagyok benne, hogy ahogy mi is a Fradi is felkészült belőlünk ezelőtt a találkozó előtt. Mindenki tudja, kik vannak az ellenfélben, a két edző részletesen beszámolt az egyéni és csapat dolgokról, de az is majdnem biztos, hogy sok újdonságot nem tudtak mondani. Arról nem is beszélve, hogy a két edző mennyire ismeri egymást! :)
A játékosokra visszatérve, csak gondoljunk bele abba, hogy Panka az év elején még zöld-fehér mezben játszott, tavaly még Vele, Kovács Krisztával és Englert Orsival, akik most a Fradit erősítik, még együtt küzdöttünk a sikerért egy harmadik csapatban. Kovács Krisztával idén lesz, azt hiszem 18 éve, hogy ismerjük egymást és először együtt játszottunk. Úgy gondolom jó dolgok ezek és ez is egy olyan pontja a sportnak, amiért megéri csinálni, hiszen ezek a szálak sokáig velünk lesznek még!
Csak ennyit felsorolva is láthatjuk, nagy újdonságok nem fognak minket érni, ami az ellenfelet illeti! Bal kéz, jobb kéz, betörés, tempó, 3 pontos… biztos vagyok benne,hogy mindenki próbálja majd a legjobb formáját hozni, hogy a végén az ő csapata sétálhasson le a pályáról győztesen! Biztos, hogy nagyon apró dolgok dönthetnek el egy ilyen mérkőzést és ezért nagyon kell figyelnünk! Természetesen meg kell próbálnunk a saját játékunkat játszani, amit talán kezdünk kicsit megtalálni az elmúlt meccseken! Az agresszivítás és a jó védekezés alap követelmény lesz és az is, hogy megbecsüljük a labdát!
Szerencsére az utolsó edzésen ismét 11 fővel tudtunk edzeni, ami már kezd kicsit hihetetlenül (jól) is hangzani! De ez is hozzájárul talán ahhoz, hogy kezd összeállni a saját kis „csapatképünk”! Ami „csipet-csapatunk” erőssége, hogy mindig van aki előáll egy-egy jó szériával, hogy együtt, közös munkával vagyunk képesek meccset nyerni, most talán még jobban megerősödhet! Természetesen nem tökéletességről beszélünk, de csiszolódunk remélhetőleg! :)
Legyen a Fradi meccs egy lépés ebben a folyamatban! Nagyon szép és nagy lépés lenne az biztos, de hiszem, hogy lehetséges!
Szurkolókat szeretettel várunk a fővárosba, de ha más nem, akkor a jól bevált energiahullámokat is örömmel fogadjuk! :)
Hajrá, Lányok… hisz még mindig a mi színűnk az isten! :)
Forrás: ztenkk.hu / Horváth Zsófi / Jóna István
