„Itt van az ősz, itt van újra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem.” ……Igen, itt van az ősz és kezdődik a bajnokság,én ezért (is) szeretem! Nagy öröm ez számomra, hiszen erre várunk 2 hónapja! Augusztus 2-án kezdtem meg az alapozást Zalaegerszegen és sok-sok Parkerdő kör, atlétika pálya, bójázás és medicinlabdázás közepette bizakodtam, hogy minél gyorsabban elérünk „A” naphoz, ami idén október első napja! Feldobják a labdát és elindul a 2011/12-es szezon! Zalaegerszeg ismét a helyszín, legalább is csapatomé és az én otthonomé, visszatértem…..ezt, azt hiszem, aki ismer tudta, hogy így lesz! Jó dolog ez és még milyen pozitív dolgokba „futok” bele, mint a mai nap is!
Egyik, sportcsarnokhoz közeli élelmiszerüzletben, ahol anno 2 éve is sokszor próbáltam összeszedni gondolataimat, hogy mindent megvegyek, ami kellhet a vacsihoz, ma is betértem. Egyik kedves eladó fizetéskor rám mosolygott és megkérdezte: „Te megint itt? Már láttalak a múltkor a városban is, meg a tv-ben az összefoglalóban, de nem voltam benne biztos!” Igen, újra itt!
Holnap a BSE megújult csapatához utazunk a fővárosba. Kedves mesterünk, Szike, ugyan kicsit bizonytalanul tárta ma elénk az indulás időpontját és negyed 3 után inkább megegyeztünk,hogy legyen negyed 2,akkor még talán a meccsre is időben odaérünk! Sebaj, így szeretjük! A meccsről most különösebbet nem szeretnék írni! Olvasom Puskás Artúr blogját, amit csapatáról ír, szimpatikus, tetszenek a gondolatok! Nagyon kíváncsi vagyok, hogy sikerül első női A csoportos szezonja Artúrnak?! Sok sikert kívánok neki, persze ahogy ő is fogalmazott „de már csak hivatalból is”: holnap hajrá Volán! Nem szurkálódás ez….szerintem Ő is tudja! Ezer éve ismerjük egymást, ez annyiszor eszembe is jutott az elmúlt években is és mindig mosolyt csalt az arcomra. Az utóbbi években a pálya szélén találkoztunk többször is, Ő mint szakkommentátor, én mint játékos. Mindig volt egy bíztató szava, amikor meccsek előtt összefutottunk! Ámde, bár természetesen ezekért hálás vagyok, be kell vallanom ismeretségünk még régebbre nyúlik vissza. Pontosan nem tudom az évet, de én még nagyon-nagyon csitri voltam, Artúr is, ezt akkor még sűrű, göndör hajfürtjei is bizonyították. Egyébként Ő már gimnazista volt, szerintem. Százhalombattán kosarazott akkor éppen, ahol amúgy szenzációs mérkőzéseket izgultam végig Testvéremmel, és egy alapozáson vett részt. A „pihenő” délutánon a csarnok melletti strandon voltak a fiúk, ahol én is ott voltam Testvéremmel, mert Édesapám intézte a csapat körülötti dolgokat és nekünk ez jó kis nyári program volt. A fél délutánt azzal töltöttük, hogy Artúrral ugráltunk a medence széléről, hol „Air Jordan” ugrásokkal, hol bombákkal szórakoztattuk magunkat és fantasztikus versenynek azt találtuk ki, hogy ugrás után ki tud tovább ülni a medence fenekén.
Jó kis emlékek ezek! Kicsi a kosaras világ, útjaink újra keresztezik egymást, mintegy 15-6(?) év elteltével! Ezekért a dolgokért (is) éri meg csinálni……ezért (is) szeretem csinálni! Győzzön a jobbik! Gyarapodjanak a szép emlékek!
Hajrá lányok, csak ennyit tudok hozzá fűzni és remélem ezek a sorok is közelebb visznek benneteket ehhez a szerethető csapathoz!
Forrás: ztenkk.hu / Horváth Zsófia / Jóna István
