A mi „szekerünk" megy tovább és ma éppen Szekszárd felé vezet utunk. A soron következő ellenfelünkkel, pár héttel ezelőtt összefutottunk egy edzőmérkőzésen, ahol számunkra nagyon kedvező eredmény született. Ettől persze nem szabad elbíznunk magunkat, hisz hosszú évek tapasztalata azt mutatja, hogy a tolnai csapat, hazai pályán nagyon jól tud dobni és meg-megszorongatott már nála esetleg esélyesebb csapatokat is.

 

Szerdai mérkőzésünk szerencsére már jobban sikerült, mint a szezonnyitó csata, amit pont egy hete játszottunk és sikerült legyőznünk a Diósgyőr csapatát, ami nagyon szép eredmény, hisz mint mondtam, biztos vagyok benne, hogy ők „meglepetésre" készültek. A mérkőzésről közel sem lehet elmondani, hogy hibátlan volt, amit oktatófilmként lehetne használni, de az biztos, hogy a küzdőszellem és az agresszivitás meghozta a várt eredmény. A teljesítmény még elég hullámzó volt, de ha ma is hasonló hozzáállással lépünk pályára, akkor remélhetőleg egyre jobban megtaláljuk majd saját ritmusunkat!

 

Itt a sűrű mérkőzésekkel nem volt rengeteg időnk, hogy felkészüljünk erre a mérkőzésre, de a szerdai csata után nem sokat pihentünk. Csütörtökön délután már újra a csarnokban pattogtattunk és némi futás és kosárlabda mellett, természetesen elkezdtük a felkészülést a soron következő ellenfélből. A pénteki dobóedzéssel folytattuk és délután egy utolsó mozgás, ahol még átbeszéltük a szükséges taktikai lépéseket és ezeket játék közben is kicsit gyakoroltuk.

 

Mindezekkel a hátunk mögött szállunk ma buszra és lépünk majd pályára 6 órakor, Szekszárdon. A „fiaink" ma a „szomszédunkban" lépnek pályára, U23-as és felnőtt csapatukkal egyaránt a Paks csapata ellen küzdenek. Ezzel a véletlennel, hogy ilyen közel játszunk egymáshoz, megegyszerűsítettük szurkolóink dolgát, hisz csak egy irányba kell koncentrálni az pozitív energiákat és a szurkolást!

 

Mindenkinek jó hétvégét, jó pihenést és persze jó szurkolást! 

 

Horváth Zsófi/Jóna István