Üdvözletem mindenkinek, itt vagyunk immár december közepe felé lassan és kezdődik a női bajnokság alapszakaszának második köre!

Nagy gondolkodásban voltam ismét, hogyan is álljak neki a blognak, de csak ültem itt a kanapén, a laptoppal az ölemben és elkezdtem a tv-n csatornákat váltogatni. Hogy, hogy nem az egyik sport csatornán kötöttem ki, ahol egy férfi kosárlabda Euroliga mérkőzés zajlik éppen és a szakkommentátor a holnapi ellenfelünk edzője. Ez persze nem hozta meg az ihletet, de mint érdekesség, gondoltam leírom :) Kicsi a világ? Vagy nincsenek véletlenek? Talán mindkettő igaz egy kicsit!

Kicsit visszatérve a múlt heti meccsre. Azt hiszem olyan dolog történt, amit mi magunk sem gondoltunk volna (úgy igazán)… sajnos! Mert bár nem hiszem továbbra sem, hogy nekünk az, ott Győrben egy kötelező győzelem lett volna, de lássunk „csodát” megvolt a dobásunk a végén a hosszabbításért! És hogy miért sajnos? Mert azt hiszem, az előző hetektől kicsit megtörve, úgy érkeztünk oda, hogy hát persze lehet, hogy ma van „az” a nap (mert mélyen, legbelül mindig hisszük, hogy bárkit meg tudunk verni, egy adott napon egy adott csarnokban), hogy meglepetést okozhatunk egy „nagy csapatnak”, de inkább csak azon „szurkoltunk”, hogy játszunk már egy jót, jöjjenek össze dolgok, térjen kicsit vissza az a csapat a pályára, akik mi tudunk lenni, akik vagyunk! Ez utóbbi reméljük meg is történt… remélem elértük azt a korábban említett fonal véget és most akkor már nem is engedjük el! A valahol belül remélt és hitt „győrverés” elmaradt… nem sokon múlott, de azt hiszem mire észbe kaptunk, hogy hát „gyerekek, partiban lehetünk, vagyunk”, addigra már késő volt! Ettől függetlenül azt hiszem csapatunk büszke lehet magára és a kemény melóra, amit elvégzett!

Most hátunk mögött ezzel „a 3” meccsel, itt az újabb kemény feladat, ahol most a „kötelezők” jönnek! Újabb „3” mérkőzés és legalább olyan fontosak ezek, mint az előzőek! Igazából nem is tudom, hogyan lehet rendesen különbséget tenni meccs és meccs között, ami a fontosságot illeti! Mind fontos, egyformán, bár nincs két egyforma!

Tehát… akkor 3 meccs még az évből! Az első a BSE lelkes, munkás gárdája ellen, akik igen csak megcibálták a „bajuszunkat” a bajnoki nyitányon! Biztos nem szabad őket félvállról vennünk, de ami nagyon fontos, hogy jó lendülettel és egészséges önbizalommal lépjünk pályára! Könnyű mondani persze… de az elhatározás az első lépés! Úgy gondolom, ha saját játékunkat játsszuk és agresszívan védekezve, mindent labdáért küzdve játszunk, akkor nem lehet baj! Legyen ez a végszó ehhez a gondolathoz!

Negro a zsebben, egy jó hét mögöttünk, remélhetőleg mindenki egy jó vacsora (Ugye lányok?! ;-) ) után és egy nagy alvással a háta mögött ébred reggel és győzelemre készen érkezik a csarnokba… nem délelőtt ( Ugye?! )hanem délután! Remélem minél többen „csatlakoznak” hozzánk szombaton 5kor és közösen örülhetünk a meccs végén! Aki fiú csapatunkkal tart Paksra, azoknak jó utat és nagy hangerőt kívánok szurkoláshoz!

Hajrá, Lányok! Hajrá, Fiúk!

Forrás: ztenkk.hu / Horváth Zsófi / Jóna István