Egyszer már említettem, hogy nem mindig olyan egyszerű ez a heti bejelentkezés, most talán eddig a legnehezebb. Nem csak a múlt heti vereség miatt, hanem most jelen pillanatban is igen nagy zakatolás van a fejemben! (Zárójelben meg kell jegyeznem, hogy van plusz motiváció, hiszen érkeznek hozzám visszaigazolások, hogy van aki „várja” mondandóm olvasását! Köszönöm az olvasóknak és külön köszönöm kedves „Zalaegerszegről Budapestre szegődött, kék-fehér helyett inkább zöld-fehéret viselő Mesternek”! :) )

A múlt hetet kár is szerintem hosszan fejtegetni! Megint csak nem azért, mert el szeretnék söpörni egy kellemetlen témát, hanem mert holnap új meccs és talán már nem azzal kell első sorban foglalkozni. Természetesen nem lépek át a dolgon és mindenféleképpen szeretnék gratulálni az ellenfélnek, mert ha így lép pályára egy csapat, ahogy azt a Pécs tette, nagyon nehéz a másik félnek a saját játékát játszani! Mi a meccs elején egy kő kemény falba ütköztünk és onnan már nem volt felállás a legnagyobb küzdés ellenére sem. Győzött a jobbik fél… egy másik napon talán másképp lesz! Ez a szép ebben a sportban (is)!

Vidámabb témák is tartoznak a múlt hétvégéhez és erről is mindenféleképpen szeretnék említést tenni! Köszönet Imre bácsinak (cukros bácsi: Patonay Imre), hogy még a leírhatatlanul hosszú pénteki útjuk után (és közben) sem feledkezett meg rólunk és segítője (számomra ismeretlen, de szintén nagyon köszönjük!) közreműködésével az öltözőnkbe csempészte a várt Negrokat! Jelzem, a mérkőzéshez, az ellenfélhez megfelelő fekete-fehér cukorkát választotta ez alkalommal!

Szintén szeretnék külön köszönetet mondani azoknak a szurkolóknak, akik ezen a meccsen is nekünk szurkoltak és még a legnehezebb pillanatokban is hangosan szurkoltak és bíztattak minket! Lassan 19 éves pályafutásom alatt sokszor tapasztaltam, hogy szurkolók elpártolnak a csapat mellől egy-egy nehéz pillanatban. Tudom most is vannak ilyenek és ez benne is van a pakliban, de éppen ezért le a kalappal és tisztelet azok előtt, akik a meccs végén is a „Hajrá, Volán!”-t kiabálták! KÖSZÖNJÜK!

De akkor vissza jelenbe! Ez a hét edzőmérkőzés nélkül zajlott, kicsit más ritmusban, mint a szokásos! Ez megtörténik néha egy csapat életében és azt gondolom szükséges is, bízzunk benne, hogy eredmény is társul a héten elvégzett munka mellé!

Jelen esetben azt kell mondjam, hogy az eredménynek nem feltétlenül csak a győzelem lenne elfogadható! Elnézést kérek ha ez így első olvasatra „csúnyán” néz ki! Természetesen nem feltett kézzel szeretnék holnap pályára lépni! Nem is úgy fogok! De azért tudjuk, hogy mégis csak a bajnokcsapathoz megyünk „vendégségbe”! Most nagyon fontos lenne, hogy megtaláljuk a valahol elvesztett ritmusunkat és talán kicsit az önbizalmunkat! Apró kicsi lépésekre kell koncentrálnunk és ha sikerrel tesszük meg ezeket a lépéseket, akkor még lehet bármi! (Mint fent írtam…. ez a szép ebben a sportban! :) ) Kemény mérkőzés lesz az biztos, jó játékosokból áll össze a Sopron együttese, de egy biztos, nyomás megint csak nem rajtunk kell, hogy legyen!

Én személy szerint szívesen megyek mindig a soproni arénába játszani. 3 évet töltöttem el a hűség városában és felsorolhatatlan sok emlék köt oda! Bajnoki meccsek, Kupa meccsek, utánpótlás és felnőtt válogatott mérkőzések, mosolyok és könnyek….. sorba sem lehet szedni mindet, csak a csarnokba belépni és végignézni a képeken mosolyt csal az arcomra! :)

Most ez az írás kicsit megnyugtatott és lelassította a zakatolást a fejemben! Nem először és tudom nem utoljára, mikor a kosárlabdán és a „múlton” jár az eszem, eljutok egy gondolathoz. Hálás vagyok,

hogy ezt csinálhatom, hogy kosarazhatok, hogy még bírom és hogy ott lehetek a pályán! Közhelynek gondolhatják egyesek, de akkor is a lényeg, hogy I LOVE THIS GAME! :)

Holnap tehát női mérkőzés Sopronban 18:00-kor és ami legalább ennyire fontos hazai pályán játszik, 18:30-kor a ZTE férfi csapata! Hiszem, mindent megtesznek, hogy megszerezzék az várva várt első győzelmet! Küzdés lesz mindkét parketten és ehhez várjuk a „kék-fehér” szurkolók segítségét, támogatását! Egy kedves ismerősöm írt nekem miközben fogalmaztam ezeket a sorokat, üzenetében ez állt: " Ha küzdesz, veszíthetsz; ha nem küzdesz veszítettél!". Na, ezt nem tehetjük meg! Így hát ezzel a gondolattal zárom ma soraim és hajrá, Zalaegerszeg!

 Forrás: ztenkk.hu / Horváth Zsófi / Jóna István