Iszonyatos sebességgel röpködnek itt a napok. Szinte még meg sem száradt a meccs szerelés a mosás után és a tinta a papíron előző irományomból, ámde megint „papírt és tollat ragadok”. Ez természetesen azért fontos, mert jelzi, egy újabb hét telt el és itt a következő megmérettetés! Ami persze jó hír, mert a meccs mindig öröm, ami kevésbé, hogy itt vagyok és nem mindig jönnek könnyen a szavak! Élvezem ezeket a meccs előtti bejelentkezéseket, de még kicsit bele kell rázkódnom!

Tehát, ismét a fővárosba vezet utunk, azaz buszsofőrünk. „Csatázni” indulunk a pasaréti csarnokba. Idén találkoztunk már ellenfelünkkel, Sopronban a Krasznai Kupán. Láthattuk, hogy a tőlük (Csata) már megszokott kosárlabdát játsszák idén is,lelkesek,fiatalok,tehetségesek és küzdenek a győzelemért. Agresszív, sok egy- egy játékra kell készülnünk és arra, hogy biztos szeretnék megnehezíteni az életünket a számukra kényelmes hazai pályán. Nagyobb részt magyar fiatalokból álló csapatukhoz most csatlakozott egy közel 2 méteres külföldi center, aki nagyon szépen (hasznosan) dolgozik a palánk alatt és párunknak már személyes élménye is van vele. Jelzem nem az a fajta, amit majd dicskedve mesélünk még év végén is! Inkább az, amire kosaras berkekben csak úgy gondolnak, hogy nagyon fagyos telünk lesz, de sebaj mert ekkora sapkával biztos nem fázik majd a fejünk! :) De egye fene, ha valakinek 2 méteres karjai vannak, megengedjük neki, hogy elhalásszon egy-egy dobást (azért persze dolgozzon meg érte!), ámde veretlenségünket nem hagyjuk, hogy „kiénekeljék a szánkból”!

Ismét fontos lépés ez számunkra, hiszen az igazi nagy ellenfelek előtt már csak két mérkőzésünk van hátra és minden percet ki kell használnunk, hogy összerázódjunk még jobban! Azt hiszem a Fradi ellen bizonyítottuk, hogy jó úton haladunk, de nincs megállás! Nagy élmény volt az a szombati meccs, szerintem a „zöld-fehérek” elleni mérkőzéseknek mindig van egy kis pikantériája. Jó volt látni és hallani a szurkolókat is és azt, ahogy bele is élték magukat a meccsbe! Ki-ki a maga módján! Meg kell említenem egy szurkolói bekiabálást, mert annyira spontán és annyira jó szituációban jött, hogy azt hiszem, sokáig emlékezni fogok rá! Nem tudom szó szerint hogy hangzott, de a lényege ez volt (természetesen a bíró sporttársaknak szólt :) ):

- Te miért a Fradinak fújsz?

- Hát nem tudod, hogy kék az isten!?

Szerintem zseniális és remélem most már mindenki megjegyezte ezt! :)

Kicsit másképp alakult a hetünk, mint ezelőtt, mert 2 szabadnapot kaptunk a múlt szombati mérkőzés után és csak kedd délelőtt találkoztunk újra! Ez nagyon nagy ajándék volt, hiszen ki- ki a maga útján, de ment, családot látogatott és gőzt eresztett ki, pihent és energiát gyűjtött a következő feladathoz! Bár ezzel például a szerdai szokásos edzőmeccs kiesett, de nyugodjon meg a kedves olvasó a már oly sokszor emlegetett kedvenc edzéskellékeink (gumiszalag, medicin labda) ezen a héten is Velünk voltak!

És ami mindig a hab a tortán az utolsó edzésen, ami a mérkőzés előtt van, hogy megérkezik „Imre bácsi” (Patonay Imre :) ) a csarnokba, a fiúk edzésére. Persze még nem ez a fénypont! Hanem amikor előveszi zsebéből a várva várt kis csomagot és kiosztja szokásos meccs előtti negrot! Ez most új információ kedves szurkolóinknak, de a csapatnak már a tavalyi évben is szokása volt ez! Véleményem szerint eddig bevált, szóval nem engedünk belőle!

Fáj a torok vagy nem, ez jár! :)

Tehát úgy érzem a pihenéssel, a heti munkával és minden kiegészítővel együtt ismét készen állunk a mérkőzésre!

Sajnos most nem itthon és nem dupla meccsen, de így is mindkét csapatunk pályára lép szombaton! Ne feledje ezt senki és szurkoljon Nekünk! A fiúk Jászberénybe utaznak és már „reggeli helyett” buszra szállnak, 8 órakor, ahogy egyesek fogalmaztak még nyitva sem lesz a szemük. Megértem!De jó utat és jó meccset Nektek! Hajrá, ZTE! Mi csak ebéd után startolunk neki a budapesti útnak. Ha bárki úgy érzi, hogy nincs jobb dolga ezen a szombaton, bármelyik csapatunk szívesen lát egy maroknyi szurkolótábort a lelátókon!

De egyet ne feledjünk bárhol is járunk: „kék az isten”!

Forrás: ztenkk.hu / Horváth Zsófia / Jóna István