Ambrus Szandra szeptemberben a Göcsej Kupán sérült meg, azóta a rehabilitációját végzi, és már nagyon vágyik vissza a parkettre. Természetesen a sérülésétől nem hátráltatva folyamatosan részt vesz a csapat hétköznapjaiban és a mérkőzéseken a kispadról buzdítja csapattársait. A Szekszárd elleni sorsdöntő összecsapás előtt, amolyan „kispados”beszélgetésre kértem Szanit, meséljen magáról, hogy van és mit vár a találkozótól:

Hogy áll a rehabilitációd, végezhetsz –e már könnyített munkát?
- Január 28.-án volt 3 hónapja, hogy megműtöttek. A rehabilitációm vízi tornával kezdődött, ami nagyon sokat segített abban, hogy "beinduljon" a térdem és újra tudjam mozgatni, hajlítani. Az egyéni gyógytornán nagyon kemény és fárasztó gyakorlatokat csinálunk: erősítjük a combom, és ami a legfontosabb, hogy a térdem újra stabil legyen. Nagyon jól haladok mindennel, gyorsan regenerálódik a térdem, már futok, ugrálok és dinamikus mozgásokat végzek.

 Az idei bajnokságot csak a kispadról nézheted végig, pedig meghatározója lehettél volna a csapatnak. Ezt hogy látod? 
 - Sosem jön jókor egy sérülés, de a mostani kivételesen rosszkor jött. Az egész nyarat végig edzettem, éreztem magamban a lendületet és azt is, hogy alapemberként számítanak rám a csapatba. A sérülésem utáni 1 hónap, amíg nem műtöttek meg nagyon nehéz volt, sokszor voltam mély ponton. De úgy vagyok vele, hogy megtörtént, nem szabad hátra tekinteni, csakis előre. Mindennap azon vagyok, hogy minél előbb a pályán lehessek és segíthessek a csajoknak! Még idén szeretnék a pályára lépni..

Milyen a csapatod a kispadról tekintve?

 - Kispadról nézve teljesen más minden, mint belülről, az edzésektől elkezdve a meccsekig. Nagyon rossz úgy végignézni egy meccset, hogy nem tehetek semmit, nem segíthetek a csapatnak. Sok hibával játszunk, nem nagyon kovácsolódtunk még össze, aminek több oka is van sajnos. Vannak jó periódusaink a meccseken, amikor megy a csapatnak viszont ez csak néhány perc, ezt kell kitolnunk. Mindenki a tudásához mérten próbája kihozni magából a maximumot.

Milyennek találod az új lányokat?
- Mányoki Jucit ismerem nyárról, mert együtt voltunk Universiádén. Pörgős kis irányító, bár jobban szeret 2-est játszani, mindenképpen segítség a csapatnak, hogy év közben hozzánk igazolt. Vágvölgyi Petrát és Fuisz Vikit nem nagyon ismertem, de kellemesen csalódtam bennük. Ez az év,számukra fontos lesz, hiszen elég sok játéklehetőséget kapnak, viszont ezzel élniük kell. Szorgalmasak. Balogh Julcsit sem ismertem, bár nyáron az universiádé válogatott edzőtáborba volt nálunk pár napot és már akkor feltűnt, hogy nagyon jó bal keze van, viszont neki sokat kell még tanulnia. Török Szilvit és Fritz Jucit névről ismertem, róluk csak annyit tudtam, amit az egymás elleni meccsek révén láttam és tapasztaltam, bár a Juci az utóbbi években külföldön játszott. Sanja Knezevicről sem tudtam semmit, mára már beilleszkedett és egyre jobban játszik, hasznos tagja a csapatnak.

Mire lehet képes a csapat? 
- Mindenképpen 8-ba kell jutnunk, ott viszont az 5-6. hely valamelyike lenne a reális, bár benne lehet 1-2 bravúr győzelem, de az már csak hab lenne a tortán.  Szerintem képes erre a csapat, főleg ha egymásért, csapatként játszunk szívvel-lélekkel.

Mit vársz a szerdai találkozótól?
- Szekszárddal jó pár meccset játszottunk már, a legutóbbit nem ők nyerték meg, hanem mi vesztettük el sajnos. Hazai pályán kötelező a győzelem, amit meg is tudunk valósítani, hiszen felkészültünk rájuk, tudjuk, hogy mit kell játszani ellenük, és hogy kikre kell odafigyelni. Ha mindezt megcsináljuk és elszántan megyünk ki a pályára, akkor nem lesz kérdés a meccsen kimenetelében.

A szurkolók és a vezetők nevében is csak azt mondhatjuk:  Várunk vissza a pályára Szani!

pity