Molnár László a nyáron EB-n és VB-n is járt

Az idei nyár is tartogatott kihívást a magyar női U18/19-es válogatottnak. A Völgyi Péter vezette csapat Szarajevóban az U18-as a-divíziós Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett, majd Bankokban, az U19-es világbajnokságon egy értékes 10. hellyel gazdagodott. A kirakatban ilyenkor jobbára a lányok teljesítménye áll, ami érthető, de ahhoz, hogy ez a siker kézzelfogható közelségbe kerülhessen a válogatott szakmai stábjának is keményem oda kellett tennie magát. Csapatunk kiváló gyúrója, Molnár László-„Monyó”- már második esztendeje segíti tudásával, munkájával a válogatottat. 

-Két évvel ezelőtt Gáspár Dávid felhívott, hogy egy udinei Európa Bajnokságon kellene részt vennem, szeretné, hogy elmenjek velük és legyek a gyúrója a válogatottnak. Akkor harmadikak lettünk. Idén már evidensnek tartotta, hogy menjek, igaz már nem volt ott a csapat mellet. 

Szarajevóban volt az EB, ahol a tavalyi sikert túlszárnyalva, egy kiemelkedő teljesítménnyel zárt a válogatott a második helyen. Milyen volt ez a kontinensviadal a pálya mellől? 

-Új csapatot kellett építeni, az előző évihez képest, ami nem könnyű feladat. A csapatépítés 4-5 hetes székesfehérvári edzőtábort, felkészülést jelent, majd elindulunk az aktuális tornára. Nagyon feszes volt ez az EB, hiszen egy tíznapos tornáról beszélünk, sorozatterheléssel, egymás után következő napokon mérkőzésekkel, kevés regenerációval. Nyílván minden stábtagnak meg van a maga feladata, ami nagyon fárasztó, de bírni kellett a gyűrődést. 

Milyen volt az EB helyszíne? 

- A lehetőségekhez képest a szervezők nagyon igyekeztek, hogy minél megfelelőbb körülményeket biztosítsanak a részvevő csapatoknak. A mérkőzések nagyon jó hangulatúak voltak és remek csapatokat láthattunk a tornán. Nagyon fontos kiemelnem, hogy egy nemzeti válogatott padján, vagy mögötte tevékenykedni óriási megtiszteltetés! Nagyon jól éreztem magam, fantasztikus élmény volt. 

Valljuk be, azért rengeteg munka van ebben a sikerben? 

- Valóban sok munkát tett bele mindenki,  a játékosoktól a stábtagokig. Azon kívül, hogy edzések vannak, előtte utána fel kell készülni, készíteni a lányokat és a mérkőzés után is- az én munkámat nézve- éjszakába nyúlóan kell dolgozni. De ezt teszik az edzők is, akik videóznak, elemeznek, összeállítják a taktikát. Az én munkám a válogatott mellett egyfajta reggeltől estig tartó ügyelet. Ez azt jelenti, hogy a mérkőzések előtt felkészíteni a lányokat, ott lenni a meccsen, hogy semmiben sem szenvedjenek hiányt, legyen ital a kezükben, ha a padra ülnek, vagy egy sebre azonnal ragasztó kerüljön, hogy ne zökkenjenek ki a játékból. A meccsek után pedig éjszakába nyúló masszírozások, kezelések és reggel kezdődik, előröl minden. 

Érdekes találkozásról is beszámolt csapatunk gyúrója…

-Sejo Bukvával, a ZTE KK egykori kivallóságával nagyon sokat találkoztunk és rettentő sokat segített az ottlétünkkor, szinte mindenben. Ha meghallotta a hangunkat, már jött is kérdezte miben segíthet. Szerencsésnek érzem magam, mivel amikor itt volt Zalaegerszegen, akkor is nagyon jóban voltunk és ez most sem változott. Találkozhattam a családjával, ami felemelő érzés volt. 

Az EB után következett a VB Bankokban…

- Véget ért a kontinenstorna és haza sem jöttünk, hanem Szarajevóból repültünk a világbajnokság helyszínére. Az én részemről egy hónapra kellett összeállítani a csomagomat, hogy minden legyen, ami szükség lehet egy ilyen tornán. A ragasztók, krémek, szivacsok mennyiségét úgy kell terveznem, hogy elég legyen, és csak hazafelé nyugodtam meg a repülőn, hogy minden rendben volt. Azért utaztunk egyből, mert az EB után öt nappal már a világbajnokságon szerepeltek a lányok. Úgy döntött a stáb, hogy így menjünk, mert akkor gyorsabban sikerül akklimatizálódnunk és volt két nap pihenőnk is a torna előtt. 

Bankok egy teljesen más közeg, mint az EB-n Szarajevó… 

- Ugyan úgy dicsérni kell a szervezőket, mert itt is megpróbáltak, minél jobb körülményeket teremteni nekünk, amiben maximálisan kitettek magukért. Nagyon sok játékos először járt a távol-keleten, ahol belecsöppenhettek egy kicsit az ottani kultúrába. 

Milyen volt a szakmai stábbal együtt dolgozni? 

- Nagyon jól összekovácsolódtunk. Mindenki tudta a dolgát, ezt jól jellemzi, hogy mindig kihasználtuk az adódó időket, hogy egy kicsit leüljünk és átbeszéljük a dolgokat,. Természetesen mindig én voltam, aki először felkelt, mert ugye a lányok már a vacsoránál mondták, hogy mit szeretnének. Összességében Petivel nagyon régóta ismerjük egymást, hiszen Zalaegerszegen élt és dolgozott, a Dalmát már játékosként is nagyon tiszteltem és edzőként is maximálisan bebizonyította, milyen fantasztikus ember. Nagyon jó volt minden, zökkenőmentesen, súrlódásmentesen dolgoztunk. Egy hónap nagy idő egyfajta zárt rendszerben dolgozva, és ezt hangos szó nélkül is végig lehet csinálni. Nagyon jó volt, de nagyon fárasztó is. 

Monyó a telefonján a képeket mutatva mesélte élményeit az egy hónapról. Érdekességképpen megemlíteném, hogy Bankokba, a csapat szállásán úgy volt elhelyezve a masszőrágya, hogy a lányok ráfeküdve a szálloda üvegablakán nézhették az eléjük táruló, nyüzsgő nagyvárost. 

Csapatunk gyúrója sokat nem pihent a nyáron, hiszen augusztus elejétől már itt, szűk hazájában próbál a tudásával segíteni a játékosoknak edzésről edzésre. 

2019. szeptember 3. ZTE NKK