Elérkezett az idei év utolsó mérkőzése. Az elmúlt két blogban emlegetett „3-as” végső csatája ez, amit sajnos idegenben kell megvívnunk. Elég szokatlan, hogy nyolc napon belül 3-szor jelentkezem itt a honlapunkon. Persze már többször említettem ugye, hogy nem mindig egyszerű írni. Gondolkoztam már ezen a múltkor is, nehéz nekiállni, aztán gondolatok természetesen már mindig vannak, de mindig más, meccs és hangulatfüggő. Az ember talán tudna írni sok mindent, de ugye nem engedheti teljesen szabadjára az „indulatokat”. Sok minden történik egy-egy meccs után, azokon a napokon, amikor „csak” edzések vannak, vagy akár egyetlen edzés leforgása alatt.

Azt hiszem ilyen „történések” bőven akadtak mostanság „csipet-csapatunk” életében. Mégis itt vagyunk és, bár bizton állíthatom nem életünk legjobb játékával, eljutottunk ehhez a mérkőzéshez is, és szerencsére az emlegetett közös munkával mindezt 2 győzelemmel tettük. Tudom ez nem az álomteljesítmény, de azt is tudom, hogy ez nem csak a nézőnek, a játékosnak, sem „leányálom”! Ettől függetlenül, örülök és megbecsülöm ezeket a győzelmeket, hiszen csapatunk megmutatta, hogy így is képes még harcolni, győzni! Biztos vagyok benne, hogy több embert (nem a „kék-fehér” táborhoz tartozókat) mosolyra fakasztott csapatunk látványa a bemelegítés elején, a szerdai mérkőzésen. Ilyen az élet! Szerencsére a végén, egy ici-pici mosolyra mégis nekünk volt okunk! És itt szeretném leírni azt, hogy remélem a megjelent szurkolók is tudtak velünk örülni ennek az apró sikernek, még akkor is, ha nem a leglátványosabb képet nyújtottuk! Nagyon pozitív élmény volt, hogy ott voltak a lelátón és még bele is tudták élni magukat a mérkőzésbe, egy-egy látványosabb jelenet után! Csapatom nevében szeretném megköszönni, hogy velünk vannak/vagytok most is! Lesznek még szebb közös napjaink, ebben biztos vagyok!

De akkor most jöjjön a Cegléd csapata! Sosem egyszerű az év utolsó meccsét lejátszani így Karácsony előtt! Most sem lesz az! Nem féltem csapatom, de nagyon észnél kell lennünk és teljes koncentrációval kell pályára lépnünk! Hibák lesznek, ez biztos! Nagyon valószínű ez sem lesz túl látványos, de nem is ez a lényeg! Remélhetőleg kevesebb „baki” csúszik be a játékunkba, mint a BEAC ellen és így nem adunk ellenfelünknek még kicsi reményt sem arra, hogy nyerhetnek! Ez most tudom kicsit „kemény”, nem szoktam ilyet írni, még véletlenül sem azért írom, mert „lenézem” az ellenfelet, hanem mert igazából csak ezekkel a gondolatokkal mehetünk ki holnap a pályára!

A cél, még egy győzelem erre az évre! Most azt hiszem inkább csak távszurkolásra kérhetek mindenkit, de egy kis „energiasugárzás” Cegléd irányába nem árthat! A hangulat remélem adott lesz a Székesfehérvár elleni, fiú meccsen és onnantól már csak néhány röpke gondolat! Akkor még egy utolsó nagy „kék-fehér” csatakiáltás 2011-re!

Hajrá, Lányok! Hajrá, Fiúk!

Forrás: ztenkk.hu / Horváth Zsófi / Jóna István