Nem kell bemutatni mennyire fontos szerepe, van a csapatorvosoknak a csapatok mellet. Ha megsérül egy játékos, akár hazai akár vendég jó, ha kéznél van a doki.Már többször hangsúlyoztam, hogy a mennyire családias a hangulat a lányoknál, ehhez a nagy kosaras családhoz tartozik Dr. BÉKÉSI CYPRIÁN, orthopaed szakorvos is, akivel  a csapat edzésén találkoztam és beszélgettünk múltról és jelenről, munkáról és sportról.

Milyen módon kerültél kapcsolatba a kosárlabdával?

- Kaposvári vagyok és mikor én középiskolás voltam, ott akkor indult a kosárlabda. Nagyon megszerettem ezt a sportot, és mikor befejeztem az egyetemet, eljöttem Zalaegerszegre dolgozni. Az egyik vonzóerő a kosárlabda volt, mert szerettem volna olyan városban dolgozni, ahol komoly kosárlabda élet van. A kosárlabdához úgy kerültem közel, hogy a kollégám, Németh főorvos úr volt a csapat orvosa és ő mutatott be a vezetőknek és a játékosoknak. Egy idő után az idegenbeli mérkőzésekre már én kísértem el a csapatot. Hamar összebarátkoztunk a fiúkkal és így ragadtam a kosárlabda sportban.

A fiúk után hogy lettél a női csapat orvosa?

- A fiúknál én akkor voltam orvos, amikor még Bencze Tamás, Gáll Tamás és Farkas László is játszott. Amikor Bencze Tomi odakerült a lányokhoz, mint edző, akkor megkerestek engem is és örömmel vállaltam a felkérést.

Közel öt éve vagy a lányok mellett, mik a tapasztalataid ezen idő alatt?

- Igazából nem kellett sokat dolgoznom, mert egy olyan gyúróval dolgozom együtt, aki ha mondhatom, az ország egyik legjobb gyúrója, úgyhogy orvosi munkám nem volt sok. Igazából nem is azért mentem ki a meccsre, hogy dolgozzam, hanem hogy élvezzem a mérkőzéseket.

Milyen sérüléseket kellett orvosolnod a legtöbbször?

- Általában kosárlabdázóknál az Achilles-ín  sérülés , boka- és térdsérülés a leggyakoribb. Ritkábban előfordult vállsérülés és egyre gyakoribbak a gerincsérülések, hátfájások főleg az idősebb játékosoknál.

Volt –e olyan sérülés a csapat mellett, amire nem szívesen emlékszel, mert annyira súlyos volt?

- Volt már olyan sérülés, amikor mérkőzés közben az egyik kosaras hölgynek kiment a térdkalácsa és ott a parkettán, a játéktéren kellett helyretenni és utána szegényt meg is kellett operálni. Ez volt azt hiszem a legcsúnyább, amire emlékszem.

Hogy látod a lányokat, a csapatot, milyenek voltak, amikor elkezdtél mellettük „praktizálni” és milyenek most?

- Akkor is és most is nagyon csínosak a lányok! Úgy látom, hogy az utóbbi időben sokkal kevesebb a sérülés, főleg a súlyosabb sérülés. Ez annak tudható be, hogy a felkészülés sokkal komolyabb, tehát nagyon sok tréner segíti a csapatot, gyúró, erőnléti edző és így sokkal kevesebb a sérült játékos.

Bencze Tamás és Gáll Tamás csapatai mellett is dolgoztál. Milyenek láttad egyiket és milyennek a másikat?

- A Benze Tomi csapatai egyénileg jobb játékosokból álltak, míg Gáll Tomié inkább csapatként működik jobban, mint egyénileg. Sikerült neki szinte ugyanazt az eredményt produkálnia, mint Bence Tamásnak az értékesebb játékosokkal.

Idén mire lehet képes a ZTE NKK?

- Idén is a csapatot az első hatba várják. Azt gondolom, ha továbbra is így dolgoznak a lányok, és mivel Tamást elég céltudatos edzőnek ismertem meg, szerintem megismételhető az előző szezonbéli szereplés.

Beszélgetésünk végén, mit is kívánhatnék a doktor úrnak: Sérülésmentes és sikeres szezont!

Forrás: ztenkk.hu / Jóna István